Nézzük az öt leggyakoribb tévhitet, ami a hangoskönyvek kapcsán felmerül:
- Ha a gyerekem hangoskönyvben hallgatja meg a kötelező olvasmányt, akkor az olyan, mintha lemásolná valakiről a kitöltött olvasmánynaplót.
Sokaknak, például az olvasási nehézségekkel küzdőknek vagy azoknak, akik a hallás utáni megértésben erősebbek, sokkal hatékonyabb formája lehet az olvasásnak, nem pedig annak ellenlábasa.
- Ha hangoskönyvet hallgat a gyerekem, akkor nem ismeri meg az egész művet.
- A hangoskönyv hallgatása csak ront a mű befogadásán a monoton felolvasás és a rossz minőségű hang által.
- A hangoskönyv hallgatása hátráltja a fantázia fejlődését, a könyv befogadását.
- A hangoskönyv a vakok számára készült és azoknak, akik utálnak olvasni.
Továbbá az olvasási nehézségekkel küzdő gyerekeknek, felnőtteknek is: képzeljünk el valakit, aki tiszta szívéből gyűlöli az olvasást, mert diszlexiás, nehezen olvas, nem is érti, mi a jó az olvasásban. Egyszer csak találkozik a hangoskönyvekkel és bumm! Rájön, micsoda csodás világ, mennyi fantázia, mennyi szépség van az irodalom világában. És számára egy életminőséget javító találmány ez.
Tehát valóban, lehet, hogy azoknak van, akik utálnak olvasni, csak ne feledjük: a hangoskönyv hallgatása is olvasás és pont az olvasást hivatott megszerettetni. És itt az olvasás alatt az irodalom befogadását, a művek megismerését értem.