Vendégbejegyzés Kovács Izabella barátunk tollából

Vendégbejegyzés Kovács Izabella barátunk tollából

Az történt, hogy végre autós család lettünk. Évek óta gyűjtögettünk és vágytunk erre, de mikor megleltük családunk legfiatalabb, négykerekű tagját, egy halvány szomorú gondolat suhant át rajtam: de mi lesz a könyvekkel?

Ugyanis a 15 év vonatozásnak megvolt az a nagy előnye, hogy egy vonatút alatt egy fél könyvet (de nem ritkán egészet is) kényelmesen ki lehet olvasni.

Autóban ugye ez nem annyira egyértelműen megtehető, legalábbis szerintem nem illő.

Aztán jött Ági, eme blog egyik tulajdonosa, és a kezembe nyomta A pokolba tartó vonat c. hangoskönyvet. Ezek sci-fi novellák. 

Éppen egy szép tesztútra vittük a „kicsikét”, Eger felé. A rádiócsatornákat hatodszor pörgettük körbe és mindegyikről, már elnézést, de undorral kapcsoltunk el, szinte azonnal.

Aztán jött a felismerés, hogy hiszen nekünk itt van az  Ágitól kapott  hangoskönyv, próbáljuk már ki.

És lőn.

A pokolba tartó vonat c. novellát hallgattuk meg. A történet röviden arról szól, hogy a főszereplő lepaktál az ördöggel, hogy ha azt érzi, életében ez a tökéletes pillanat, ez a tökéletes boldogság perce, akkor egy óra segítségével megállíthatja az időt és örökre abban az állapotban marad. De ahogy ezekben a történetekben lenni szokott, ez a pillanat sosem jött el. Végül a halál pillanat már elkerülhetetlennek bizonyult, és ekkor elhangzott a nagy mondat: az út értelme nem a cél, hanem az út maga. (Aztán jött a csavar, azt nem árulom el.)

Maga a felolvasás élvezetes volt, nem volt sem túl gyors, sem túl monoton (Fenyő Iván tolmácsolásában hallgathatjuk a történeteket), bár el tudtunk volna képzelni izgalmasabb játékot a hanggal, ha olyan lett volna a történet. Ez így volt jó.

Az viszont fantasztikus élmény volt, hogy egyszerre „olvashattuk” a könyvet, hogy értelmesen tölthettük el az időnket akkor, amikor más esetben csak a buta rádiók mennek.

És persze a hétvége során többször is előkerült a történet, „Tudod, ahogy a vonatos novellában is volt…”, ami csak akkor tud megvalósulni, ha mindketten olvastak, vagy mint most, hallgattak egy művet.

Szóval a hangoskönyv klassz, mindenkinek tessék a fülébe venni, autóban legyen egy pár hangoskönyv: gyerekeknek mesék, novellák rövidebb utakra és jó kis regények a „messzimamához” tartó utakra.

Szóval Ági, köszi, hogy a kezünkbe nyomtad, ezután is lelkesen fogjuk hallgatni a hangoskönyveket, amiket ajánlasz.