Már jó pár éve annak, hogy az első hangoskönyvek Magyarországon is megjelentek, mégis még mindig érezhető némi ellenérzés a hangoskönyvvel kapcsolatban, főleg, ha a gyerekek, vagy a kötelező olvasmányok nem könnyű és fájdalommentes terepére tévedünk.
Nézzük az öt leggyakoribb tévhitet, ami a hangoskönyvek kapcsán felmerül:
- Ha a gyerekem hangoskönyvben hallgatja meg a kötelező olvasmányt, akkor az olyan, mintha lemásolná valakiről a kitöltött olvasmánynaplót.
A hangoskönyv hallgatása (ha az a teljes szöveget tartalmazza) teljesen egyenértékű az olvasási befogadással, csak éppen egy másik érzékelési területen zajlik. Míg külföldön a „füllel olvasás” már teljesen elfogadott dolog, itthon még mindig nem tekintik egyenértékű, de más módú befogadási formának.
Sokaknak, például az olvasási nehézségekkel küzdőknek vagy azoknak, akik a hallás utáni megértésben erősebbek, sokkal hatékonyabb formája lehet az olvasásnak, nem pedig annak ellenlábasa.
- Ha hangoskönyvet hallgat a gyerekem, akkor nem ismeri meg az egész művet.
Tény, hogy vannak rövidített változatú hangoskönyvek, ez esetben a lemezen nem a teljes mű hallható, csak annak egy kivonatolt, szerkesztett változata. Ez esetben is hozzáértő szerkesztők végzik el a műnek a hallgatásra szánt szerkesztését. Manapság, mivel az mp3 formátumban történő kiadás olcsóbb és megvalósíthatóbb, mint korábban, már nem szükséges „spórolni” a hellyel és a szöveggel. Emiatt a hosszabb művek ma már szinte minden esetben teljes hanganyaggal kerülnek forgalomba.
- A hangoskönyv hallgatása csak ront a mű befogadásán a monoton felolvasás és a rossz minőségű hang által.
A hangoskönyv „gyerekkorában”, mikor még elsősorban vakok és gyengénlátók számára készültek ezek a hallgatható könyvek, amatőr felolvasók vagy amatőr színészek olvasták fel a műveket. Még ma is hozzáférhetők ilyen hangoskönyvek, például a Magyar Elektronikus Könyvtár gyűjteményében sok ilyen található. A kereskedelemi értékesítésre szánt hangoskönyvek nagy részét azonban ma már országunk legjobb színészei olvassák fel. Például remek felolvasó Reviczky Gábor, Galambos Péter (Galamb), Rudolf Péter vagy Für Anikó.
- A hangoskönyv hallgatása hátráltja a fantázia fejlődését, a könyv befogadását.
Azért, mert nem a belső hangunkon halljuk a szöveget, hanem egy képzett színész intonációjával és előadásában, a fantázia ugyanúgy működik: a szereplőket el kell képzelni, az eseményeket ki kel találnunk. Ráadásul a tudatos, átgondolt hangok, szerepek még segíthetnek is az egyes karakterek jobb elképzelésében.
- A hangoskönyv a vakok számára készült és azoknak, akik utálnak olvasni.
A vakoknak és gyengénlátóknak (és vegyük ide az időseket is, akiknek már a szeme hamar elfárad) valóban nagy segítség és nagy élvezet a hangoskönyv hallgatása.
Továbbá az olvasási nehézségekkel küzdő gyerekeknek, felnőtteknek is: képzeljünk el valakit, aki tiszta szívéből gyűlöli az olvasást, mert diszlexiás, nehezen olvas, nem is érti, mi a jó az olvasásban. Egyszer csak találkozik a hangoskönyvekkel és bumm! Rájön, micsoda csodás világ, mennyi fantázia, mennyi szépség van az irodalom világában. És számára egy életminőséget javító találmány ez.
Tehát valóban, lehet, hogy azoknak van, akik utálnak olvasni, csak ne feledjük: a hangoskönyv hallgatása is olvasás és pont az olvasást hivatott megszerettetni. És itt az olvasás alatt az irodalom befogadását, a művek megismerését értem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése