2010. november 18., csütörtök

Hamvas Béla: Babérligetkönyv

Évek óta tervezgettem, hogy elolvasom Hamvas Bélának legalább egy könyvét. Annyi mindent hallottam már róla, jót is, rosszat is, kevesebbnek éreztem magam nélküle, nem tudtam  hozzászólni a gondolataihoz. Többször neki is álltam, de valahogy mindig más dolgom akadt, vagy túlságosan fáradt voltam hozzá, vagy éppen csak egy könnyebb lélegzetű regénykére vágytam. Így elmaradt, félbemaradt minden könyve. Persze nem adtam fel, a vágy, hogy én is a Hamvas-olvasók táborába tartozzam, az mindig bennem volt.
Ezért betettem az autóm cd-lejátszójába  a Babérligetkönyv első részét. Gondoltam, a hosszú autózás alatt csak be tudom végre fejezni az első könyvemet.
Gyönyörű sziporkázó napsütéssel indult az a bizonyos novemberi nap, amikor is elhatároztam, hogyha már be kell mennem Budapestre, akkor összekötöm a kellemest a hasznossal. Alig vártam, hogy útnak induljak – ami tőlem szokatlan, mert nem szeretek Pesten vezetni -,  és Rátóti Zoltán felolvassa nekem a régóta vágyott olvasmányt. Amúgy is szeretem Rátóti Zoltán hangját, és felolvasási stílusát. Hallgattam már tőle több hangoskönyvet is, és mindegyiket nagyon élveztem.
Elkezdődött hát utazásom, és vele együtt a Babérligetkönyv is. „A déli napfény, a tenger felől jövő puha szél, a fűszeres levegő inkább volt álom, mint amit álmodni tudtam volna.” Annyira megfogott ez a mondat szinte rögtön a könyv elején már, hogy abban a pillanatban megszűnt körülöttem minden, elfelejtettem hol vagyok, automatikusan csak mentem az úton, de gondolatban én is azon a tengerparton voltam, kávét iszogattam, beszívtam a fűszeres babérlevegő  illatát, hallottam a tenger zúgását. Nem is értettem magamat, hogyan is lehet az, hogy annyiszor nekiugrottam már ezeknek a könyveknek, de valahogy, valamiért nem jött át hozzám a hangulata, nem érintett meg az eszmeisége.  Talán igaza van Hamvasnak, hogy „A szobában, itthon, vagy a könyvtárban semmit sem fog érni. Olvasása nem is ajánlatos.”  Persze most sem ott voltam, de valahogy mégis teljesen bele tudtam magamat képzelni.
Araszolgattam a Bécsi úton, néha egy-egy őrült mégis előzésbe kezdett, hiába nem látta a kanyaroktól a szembejövő forgalmat. Kedvem lett volna utánuk eredni, és kezükbe nyomni a cd-t, hogy ők is részesei lehessenek ennek a csodálatos élménynek, amit én megtapasztalhattam.
Észre sem vettem, és már meg is érkeztem célállomásomhoz, de az elkezdett fejezetet muszáj volt végighallgatnom, mielőtt elkezdem a napomat. Mondanom sem kell, hogy alig vártam, hogy újra úton lehessek, és újra abban az elvarázsolt világban lehessek, amiben Hamvas Béla gondolatai megszülettek, hogy megoszthassa velem a világ problémáit a legapróbbtól kezdve a legnagyobbakig.
Most egy rövid részt veletek is szeretnék megosztani, hallgassátok ti is ugyanolyan élvezettel, mint ahogy én tettem.


2010. november 11., csütörtök

Most megjelent újdonságunkról - Rejtő Jenő: A szőke ciklon
















Bár nem kifejezetten a szépirodalom műfajába tartoznak Rejtő Jenő alkotásai, mégis klasszikusnak tekinthetjük őket. Az egyéni humor és a szellemesség ugyanis a híres író egyik bűnügyi regényéből sem hiányozhat, így hát A szőke ciklon címűből sem. Ha igazi kikapcsolódásra vágysz, akkor most ezt a könyvet vedd le a polcról, illetve mostantól már le sem kell venned, csak bekapcsolni a cd-lejátszót, kényelmesen elhelyezkedni a fotelban, és hallgatni Kovács Patrícia előadásában.

A szőke ciklon igazi, mindent feledtető, szórakoztató regény. Nem az a célja, hogy komoly, elgondolkodtató, filozófikus eszméket sugalljon, nem tanítani akar vele, csupán élvezetes olvasmány. Persze mint mindegyik regénye Rejtőnek, ez a regény is tekinthető a jó és a rossz összecsapásának, és nem kétséges, hogy melyik oldal győzedelmeskedik. Rejtő pozitív főhősei ugyanakkor minden könyvében önfeláldozóak, becsületesek, tisztességesek. Tehát ha mélyebben beleássuk magunkat a sorok mögé, igenis Rejtő regényeiben is meghúzódik a tisztességre nevelés célzata. De pont ez a nagyszerű benne, nem oktat, de mégis szórakoztatva nevel.

A történetet biztosan mindenki ismeri, de azért írok róla mégis pár mondatot, hátha mégsem….

A szőke ciklon, aki a regény főhőse, egy fiatal angol lány, Evelyn Weston. Családja régi ismerősétől, Jim Hogantől örököl egy nagy értékű gyémántot, amely egy Buddha-szobor belsejében rejtőzik. Persze mások is fenik rá a fogukat, ráadásul évekkel ezelőtt el is adták a szobrot valakinek, amit meg is kell keresniük…

Hallgassátok meg, garantáltan jól fogtok szórakozni!

2010. november 3., szerda

A hangoskönyv története

A mai napig vannak olyan emberek, akik ha azt hallják, hogy hangoskönyv, nem tudják mi az. Pedig 2003 óta egyre több és több hangoskönyvet dobnak piacra a kiadók.  De utazzunk egy kicsit az időben:

1932. Igen. Bármily hihetetlen, ez az első évszám, amikortól „beszélő könyv”-ről beszélhetünk. Az Egyesült Államokban jelent meg először, kimondottan vakoknak szánták. Aztán kis késéssel ugyan, de hazánkban is elkezdték gyártani a hatvanas évektől kezdve. Bár igaz, hogy ezeket is látássérültek számára készítették, de a nagyközönség is hozzájuthatott. (Én például a 70-es években már rendszeresen kölcsönöztem ki a könyvtárból ezeket a kazettán hallgatható könyveket.)

De az igazi áttörést mégiscsak a 2003 hozta. Akkor jelent meg ugyanis az első hangoskönyv. - Ez nem összetévesztendő azokkal az évtizedekkel ezelőtt hallható hangjátékokkal, meselemezekkel, melyeket nem egy olvasó olvas fel. -  Innentől kezdve már könyvesboltokban, online áruházakban is meg lehet vásárolni a cd-ket.  Kínálatát tekintve széles a választék. A könnyen emészthető novelláktól kezdve a filozófiai témájú nehéz regényekig mindenből csipegethetünk. Verseket, meséket, krimit, Bibliát hallgathatunk. Mindenki talál kedvére valót. Mára már több száz hangoskönyvet árulnak a boltok. De nem is kell elmenni a boltig, hiszen online is megvásárolható, akár letölthető.

Ha még nem próbáltad őket, itt az idő, hogy kipróbáld. Nézz körül, hallgass bele, adj egy esélyt a hangoskönyveknek. Más élvezetet nyújt, mint a nyomtatott könyv, de semmivel sem kevesebbet.