2010. november 18., csütörtök

Hamvas Béla: Babérligetkönyv

Évek óta tervezgettem, hogy elolvasom Hamvas Bélának legalább egy könyvét. Annyi mindent hallottam már róla, jót is, rosszat is, kevesebbnek éreztem magam nélküle, nem tudtam  hozzászólni a gondolataihoz. Többször neki is álltam, de valahogy mindig más dolgom akadt, vagy túlságosan fáradt voltam hozzá, vagy éppen csak egy könnyebb lélegzetű regénykére vágytam. Így elmaradt, félbemaradt minden könyve. Persze nem adtam fel, a vágy, hogy én is a Hamvas-olvasók táborába tartozzam, az mindig bennem volt.
Ezért betettem az autóm cd-lejátszójába  a Babérligetkönyv első részét. Gondoltam, a hosszú autózás alatt csak be tudom végre fejezni az első könyvemet.
Gyönyörű sziporkázó napsütéssel indult az a bizonyos novemberi nap, amikor is elhatároztam, hogyha már be kell mennem Budapestre, akkor összekötöm a kellemest a hasznossal. Alig vártam, hogy útnak induljak – ami tőlem szokatlan, mert nem szeretek Pesten vezetni -,  és Rátóti Zoltán felolvassa nekem a régóta vágyott olvasmányt. Amúgy is szeretem Rátóti Zoltán hangját, és felolvasási stílusát. Hallgattam már tőle több hangoskönyvet is, és mindegyiket nagyon élveztem.
Elkezdődött hát utazásom, és vele együtt a Babérligetkönyv is. „A déli napfény, a tenger felől jövő puha szél, a fűszeres levegő inkább volt álom, mint amit álmodni tudtam volna.” Annyira megfogott ez a mondat szinte rögtön a könyv elején már, hogy abban a pillanatban megszűnt körülöttem minden, elfelejtettem hol vagyok, automatikusan csak mentem az úton, de gondolatban én is azon a tengerparton voltam, kávét iszogattam, beszívtam a fűszeres babérlevegő  illatát, hallottam a tenger zúgását. Nem is értettem magamat, hogyan is lehet az, hogy annyiszor nekiugrottam már ezeknek a könyveknek, de valahogy, valamiért nem jött át hozzám a hangulata, nem érintett meg az eszmeisége.  Talán igaza van Hamvasnak, hogy „A szobában, itthon, vagy a könyvtárban semmit sem fog érni. Olvasása nem is ajánlatos.”  Persze most sem ott voltam, de valahogy mégis teljesen bele tudtam magamat képzelni.
Araszolgattam a Bécsi úton, néha egy-egy őrült mégis előzésbe kezdett, hiába nem látta a kanyaroktól a szembejövő forgalmat. Kedvem lett volna utánuk eredni, és kezükbe nyomni a cd-t, hogy ők is részesei lehessenek ennek a csodálatos élménynek, amit én megtapasztalhattam.
Észre sem vettem, és már meg is érkeztem célállomásomhoz, de az elkezdett fejezetet muszáj volt végighallgatnom, mielőtt elkezdem a napomat. Mondanom sem kell, hogy alig vártam, hogy újra úton lehessek, és újra abban az elvarázsolt világban lehessek, amiben Hamvas Béla gondolatai megszülettek, hogy megoszthassa velem a világ problémáit a legapróbbtól kezdve a legnagyobbakig.
Most egy rövid részt veletek is szeretnék megosztani, hallgassátok ti is ugyanolyan élvezettel, mint ahogy én tettem.

video

Nincsenek megjegyzések: