Nyílt levél egy blogbejegyzés szerzőjéhez

A minap (na jó, pont ma) olvastam egy blogbejegyzést, mely azt firtatja, hogy a hangoskönyv márpedig pocsék ajándék.

Nézzük az érveit kijegyzetelve:
1. "A hangoskönyvet ezzel szemben egyetlen érces vagy búgó hang olvassa fel, sok esetben háttérzajok sincsenek, a hallgató passzív, és ha még a szeme is csukva van, egyenes az út az elalváshoz!"
Igen, éppen ez a hangoskönyv lényege és ez különbözteti meg a hangjátéktól. A két dolog két külön műfaj, nem összekeverendő és nem összevetendő.
A hallgató nem passzív, hiszen a képzelete ugyanúgy dolgozik, csak a befogadó eszköz más: nem a látás érzéke aktivizálódik, hanem a hallása. Akkor ezek szerint a hallás alsóbbrendű érzékszerv lenne? 

2. " A természetellenességet tovább tetézi, hogy a női szereplők is mondjuk Bodrogi Gyula hangján szólalnak meg…"
Ismért ugyanaz a kérdéskör: hangjáték vs. hangoskönyv.  A hangoskönyv - ezek szerint még mindig - szokatlan befogadási forma.

3. "Hamar rá kellett jönnöm, hogy a steril szinkronstúdióban felvett egyszemélyes, modoros felolvasásnál még az is jobban leköt és éberebben tart, ha Bolgár György beszélget valakivel az uniós térségfejlesztési támogatások rendszeréről."
A felolvasás minőségénél csak egy dolog tudja jobban elrontani a hangoskönyvet: ha a mű maga is - nos, nem tartozik a legnagyszerűbbek közé. (Erről már korábban értekeztem itt)
Ha az a szerencsétlenség történt életünkben, hogy az első hangoskönyv-élményünk éppen egy nem szimpatikus felolvasó vagy nem szimpatikus felolvasási stílus közvetítésével történt, az felettébb kellemetlen.
De ne adjuk fel, igenis vannak hiperszuper, megaklassz felolvasások is. (Bár gyerekeknek való, de én imádom a Mazsola és Tádét Für Anikó közvetítésében.) És igen, vannak olyanok is, amik szerintem, szerintünk sem annyira jól sikerültek. Van ilyen.

A fent hivatkozott blogbejegyzés néhány kommentjéből: 

4. "Szerintem a hangoskönyv alapvetően vakoknak van, meg azoknak akik utálnak olvasni."

A vakoknak és gyengénlátóknak (és vegyük ide az időseket is, akiknek már a szeme hamar elfárad) nagy segítség és nagy élvezet a hangoskönyv hallgatása. Továbbá az olvasási nehézségekkel küzdő gyerekeknek, felnőtteknek is: képzeljünk el valakit, aki tiszta szívéből gyűlöli az olvasást, mert diszlexiás, nehezen olvas, nem is érti, mi a jó az olvasásban. Egyszer csak találkozik a hangoskönyvekkel és bumm! Rájön, micsoda csodás világ, mennyi fantázia, mennyi szépség van az irodalom világában. És számára egy életminőséget javító találmány ez.

És ott van egy egyszerű háziasszony, aki két gyereket nevel, főállása van. Napközben nem ér rá olvasni, este néha már fáradt a szeme, hétvégén a gyerekekkel vannak. Viszont míg meg a gyerekért az ovi, míg a bankban áll sorba, míg a tömött metrón zötykölődik, vagy mikor tele mindkét keze a buszmegállóban, vagy mikor négy ember ruháit vasalja vasárnap esténként - nem látássérült, és nem is lusta, mégis számos lehetősége nyílt ezzel az olvasásra.

Aztán ott van Mr. Üzletember, aki George Cloony módjára járja az országot és a világot. Az autóban nem tud olvasni, hiszen az utat nézi, a repülőre nem visz könyvet, mert sok pakkal nem jó utazni, de ha összeszámoljuk, hány órát tölthet így olvasással, és ez mennyi plusz élvezetet, kultúrát és műveltséget jelent: szép kis összeg jönne ki.
Nem lusta, nem látássérült, csak éppen nincs lehetősége olvasni.

5. "a hangoskönyv ajándéknak nem jó, mivel ingyen is le lehet tölteni nem érdemes rá pénzt pazarolni"

Erre nem is fordítanék sok szót. Ingyen letöltött hangoskönyvet ajándékba adni azért ciki.Miért nem inkább egy fénymásolt könyvet?
Elfogadom, ha valakinek nincs rá pénze, de a komment megfogalmazása azért ebben a formában bicskanyitogató. Szerintem.