Kedves új ismeretség nekünk az Apaportál. Éppen az oldalukat böngészgettem, mikor feltűnt a Gyorshajtás elleni védelemről szóló cikkük. Az ember agya érdekes dolgokra képes, nekem persze rögtön összekapcsolódott ez a hangoskönyvekkel.
Innentől már lehet tudni, miről lesz szó ebben a bejegyzésben, mint egy rossz akciófilmben az első 3 perc után, de azért nézzük csak, mi fog ebből kisülni.
A hangoskönyv egyik leggyakoribb felhasználási területe a gépkocsi. Használói lehetnek elfoglalt, fontos emberek, akik a nap jó részét, ha nem az egészet az autóban töltik, A-B-C-...-Z pontok között cikázva.
Vagy éppen teljes munkaidejüket a kamionosok vagy a fuvarozók, vagy éppen a futárok. Vannak is nemhivatalos változatok arra nézve, hogy a hangoskönyvek létalapja a kamionokban született meg hajdanán.
A városokban sok a dugó. Kisebb városokban nem annyira, de ott meg sokat kell autózni egyik helyről a másikra,mivel a tömegközlekedés nem annyira kiépített, mint Budapesten.
Ebből a két tényből, hogy sokat ülünk autóban, ami a dugóban helyezkedik el, egyenesen következik, hogy ez egy holtidő.
Értelmetlen, bosszantó, utálatos.
Mit lehet tenni, olvasni biztosan nem (bár hallottam egy lányról, aki Szombathely és Pécs között autózva rendszeresen olvasott a volánnál).
A rádiókat csak egy ideig bírja az ember, és akkor
taadáááááá
Van itt ez a hangoskönyv dolog.
Tökéletes megoldás.
Sőt, ahogy a címből is következik, a gyorshajtás ellen is beválhat.
Ugyanis egy jó regény hallgatása közben olyan módon tudunk belemerülni a regénybe, hogy annak felvesszük a ritmusát, élvezettel hallgatjuk, ízlelgetjük a mondatokat.
Más szóval nem kap el a gépszíj, nem doboljuk a ritmust a lábunkkal a gázpedálon.
Mit ajánlunk tehát autóban gyorshajtás ellen hallgatni?
Női sofőröknek vagy romantikus lelkületű férfiaknak: Alessandro Baricco: Selyem
Lassú, álmodozós, erős hangulati ráhatással bíró mű, egy szokatlan szerelmi történet.
Még úgy 300 évvel ezelőtt eltöltöttünk vagy két órát lelkes esztétika szakos bölcsészekként, hogy vajon Baricco megüti-e szépirodalmi mércét, vagy még a lektűr világában marad. Szerintetek?
Szigorúan nappali vezetéshez: Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Éjszakai hallgatásra semmiképpen nem ajánlom, az egész történet egy vadászkastélyban játszódik, kétszereplős mű, a két férfi beszélgetéséből körvonalazódik két élet története.
Lassú, csendes, erősen lélekbemászó hallgatmány.
Rövidebb utakra, sok közlekedési lámpával díszítve: Örkény István: Egypercesek és Van választásunk (További egypercesek)
Két közlekedési lámpa között éppen meg lehet hallhatni egy-egy "örkényegypercest". Nem szaporítom tovább, szerintem tökéletes városi autózáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése