Interjú a Titis Hangoskönyvkiadó vezetőjével, Hajós Erzsébettel
A Titis Hangoskönyvkiadó a legelső hangoskönyvkiadók egyike, mára már közel ötven kiadvánnyal örvendeztetik a hallgatókat, és ez a szám szinte hónapról hónapra nő, fáradhatatlanul. A kis csapat jó érzékkel válogat a népszerű klasszikusok és a kevésbé ismert, de zseniális művek közül. A választás igényessége mellett a tartalomban sem ismernek kompromisszumot: kiadványaik legnagyobb része a teljes szöveget tartalmazza.
A következőkben egy interjút olvashattok a kiadó vezetőjével, Hajós Erzsébettel.
Hangoskönyvek.hu Online Áruház: Egyike voltatok az első hangoskönyvkiadóknak. Honnan jött az ötlet és egyáltalán: miért fogtatok bele?
Hajós Erzsébet: Nagyon egyszerű a válasz: nagyon szerettünk „hallgatni”. Lányaim a bakelitlemezes meséken nőttek fel, egyikük, aki most is tevőlegesen részt vesz projektjeinkben, addig hallgatta, amíg kívülről tudta valamennyit (legalább harminc centi magas lemeztorony). Én rádiójátékokon nőttem fel, de amikor hozzájutottam külföldi hangoskönyvekhez, és kölcsön kaptam egy ismerőstől a vakok és gyengénlátók számára felvett néhány regényt (akár 30 feletti magnókazetta formájában), rájöttem, hogy sokkal több irodalmat „fogyaszthatok” hallgatva, mintha meg kellene várnom, amíg van időm leülni olvasni. Egészen függővé váltam. Gondoltam, ha nekem nagy örömet okoz, hátha másoknak is. Már csak az volt a probléma, hogy a nagyobb terjedelmű művek vonzottak, és 30 feletti magnókazetta, vagy CD nem volt sem vonzó, sem megfizethető. 2002. második felében, amikor már elérhető áron lehetett MP3-as CD lejátszókhoz jutni, belekezdtünk a terv megvalósításába. 2003 januárjában felvettük az első hangosregényt, és augusztusban kiadtuk az első kettőt. Így kezdődött.
H. O. Á: A legnagyobb hangoskönyves kínálattal rendelkező kiadók közé tartoztok. Miben látod a sikeretek titkát?
H. E.: Értékes művek, értékes előadásban. Ezt a stratégiát igyekszünk követni, és beválik. Nagy százalékban adunk ki jól ismert regényeket, de nem mulasztunk el belecsempészni egy-egy kevéssé ismert gyöngyszemet, kortárs művet, hogy ”törzshallgatóinkat” ebbe az irányba is elcsábítsuk.
H. O. Á: Sokan még a mai napig ellenzik a hangoskönyveket. (Az okokat biztos Te is jól ismered: rövidítés, ellustít, rontja az élményt, stb.) Szerinted hol a hangoskönyvek helye, mi a szerepe az emberek életében?
H. E.: Az emberek sokfélék, és a hangoskönyvnek is különböző szerep juthat az életükben. A magam részéről, mint hallgató, azt kaptam és kapom a hangoskönyvektől, hogy az életemben óhatatlanul gyakran előforduló tartalmatlan, de szükséges elfoglaltsággal telő időt tartalommal tölti meg. Nem türelmetlenkedem várakozás, közlekedés közben, mert remekül szórakozom, hangoskönyvet hallgatok. Nem utálom többé a vasalást, mert végre nyugodtan folytathatom a megkezdett regényt, stb. Gyermekes ismerőseim, akiket már „megfertőztem”, nem indulnak el hangoskönyvek nélkül, ha azt akarják, hogy a gyerekek ne randalírozzanak a kocsiban. Iparművészek, rajzolók, kamionsofőrök a munkájukhoz hallgatják, elfoglalt managerek a kocsiban céltudatosan tágítják műveltségüket. És akkor még nem beszéltünk az idősebbekről, akik már nehezen olvasnak, a gyerekekről, akik még nehezen olvasnak. A gyereknek minden ellenkező elképzeléssel szemben a hangoskönyv az olvasáskészség szempontjából is hasznos, bővíti a szókincsét, megismerteti a szép, érthető beszéddel, felkelti az érdeklődését az irodalom iránt. De nagy élvezet remek előadásban meghallgatni rég olvasott regényeket, vagy kedves színészünk hangján meghallgatni valami. Adott élethelyzetben színházpótló.
H. O. Á: Mi az az egy-két mondat, amivel egy kétkedőt meggyőznél, hogy a hangoskönyv igenis jó dolog?
H. E.: Hát, amit az előzőkérdésre válaszoltam, az nem egy-két mondat. Inkább az ellenkezőjéről beszélek most. Aki még mindig azzal érvel, hogy tud olvasni, minek a hangoskönyv, annak nem tudok mit mondani. Csak azok lesznek a hívei, akik egy kicsit nyitottak az újdonságokra, és kipróbálják. De akik egy jó hangoskönyvet végighallgatnak, valószínűleg nem állnak meg annál az egynél.
H. O. Á: Milyen visszajelzések érkeznek a kiadványokkal, kínálattal kapcsolatban?
H. E.: Szerencsére tényleg csak bíztatást kapunk: csak így tovább. Nem érkezett egyetlen elmarasztaló üzenet sem a 7 év alatt. Leggyakrabban a Harry Potter folytatását reklamálják, de az csak félig a mi kiadványunk, a folytatásról nem mi tárgyalunk a jogtulajdonossal, és nem is mi döntünk, hanem a könyvek magyar kiadója, az Animus Kiadó. Még van remény a folytatásra.
H. O. Á: Mi alapján döntitek el, hogy mi legyen a következő mű?
H. E.: Mindig van a látóterünkben vagy egy tucat potenciális jelölt, de, hogy azok közül melyik fut be elsőnek, és melyik nem kerül sorra éveken keresztül, vagy tán soha, ezt sok körülmény befolyásolja. Vannak olyan szempontok is, hogy sok tragédia után legyen végre valami vidám, legalább egy ifjúsági évente, és ha lehet egy kortárs író is. És persze a jogok megszerzése is befolyásolja az ütemezést és a választékot. De nem egyszer egy esemény, vagy egy hirtelen benyomás kapcsán kerül előtérbe valami, amiről addig szó sem esett.
H. O. Á: Mi alapján és ki dönti el a felolvasó személyét?
H. E.: Hogy férfi, vagy nő, azt többnyire eldönti maga a mű. Csupa olyan színésszel van szerencsénk dolgozni, akik tényleg bármire képesek, de azt vesszük elsősorban figyelembe, hogy „mi áll igazán jól” nekik. Tragédia vagy komédia, esetleg filozofikus gondolatok tolmácsolása, szívesen szól-e az ifjúsághoz, stb.. A kicsi stáb közösen dönt.
H. O. Á: Vannak-e kedvenc felolvasók és miért?
H. E.: A mi előadóink mind nagyon kedvesek nekünk, csupa kedvenccel dolgozunk, így kerültek ide. Néha még a következő művet is úgy választjuk, hogy valaki már nagyon régen nem szerepelt, keressünk neki valót. De évről évre új előadókat is bevonunk, és ahogy megismerjük őket a munkában, azt is látjuk, ki nem vállalkozik szívesen hosszabb anyag felolvasására, vagy milyen jellegű műveken dolgozik élvezettel. Hiszen akkor lesz jó a hangoskönyv, ha az előadó is évezi a szöveget.
H. O. Á: A klasszikusok mellett (Szabó Magda, Márai) terveztek-e esetleg könnyedebb művekkel is megjelenni, például amilyen sikere volt annak idején a Harry Potternek, úgy mostanában a Twilight-regények ilyen népszerűek.
H. E.: A kiválasztást természetesen motiválja a népszerűség, de az első helyen az áll, hogy a szöveg tartalmas legyen. Hogy kibírja(m) a többszöri elolvasást, meghallgatást, és még a sokadiknál is adjon valami új, eddig fel nem fedezett meglepetést. Ehhez maga a történet kevés, a szövegnek kell előadásra méltónak lennie. Egyébként az én fogalmaim szerint könnyed a VII. Olivér (Szerb Antal), a Kísértet Lublón (Mikszáth), Az eltűnt miniatűr (Kästner), A születésnap (Petőcz András), A bogyósgyümölcskertész fia (Háy János) stb. A Harry Potter is ilyen, és a magyar fordítása is remek. A mai bestsellerek nagy részének szövege nem ilyen. Az általad említett sorozatból egyébként még nem vettem elegendő mintát, de stábunk e téren járatosabb tagjai egyelőre nem bíztattak ebbe az irányba.
H. O. Á: Mi a Te kedvenc hangoskönyved, és miért?
H. E.: Nem lenne elegáns válasz, ha azt mondanám, hogy minden kiadványunk kedvencemmé válik, mialatt elkészítjük, bár az állítás igaz. Ha címet kell mondanom, akkor Márai Rómában történt valami és Popper Péter Pilátus testamentuma kívánkozik ide. Mindkettőt úgy tartom számon, hogy az én „felfedezésem”. Nagyon kevesen ismerik, és még mindenki el volt ragadtatva, aki meghallgatta, és csodálkozva kérdezte, hogy nem ismerte eddig. Ezekről kaptam a legtöbb visszajelzést. Adtunk még ki egy-két ilyen „felfedezést”, bár a felfedezések nem hoznak anyagi sikert. Azért nem adjuk fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése